Szürreális galériává változott a pesti zsidónegyed

Keresni sem kell, szó szerint a szemünk elé ugranak a hatalmas falfestmények Erzsébetvárosban. Hogy még furcsábbnak tűnjenek, éjjel fotóztuk körbe őket.

Évek óta festi szó szerint emberibbre a bulinegyedet – és Budapest más szabadon álló, eredeti állapotukban lehangoló falait – a Színes Város. Pontosabban nem ők, hanem az általuk felkért művészek, idén például bor és gasztronómia témakörben. Honlapjukon hosszas szociológiai-urbanisztikai fejtegetést olvashatunk arról, miért fontos ez, összefoglaljuk röviden:

azért, mert a festménnyel megbolondított tűzfal sokkal szebb, mint a sima tűzfal.

Így aztán maga a negyed is sokkal szebb lesz, így aztán maga a város is sokkal szebb lesz. Az üzenet jó (ez egy szabad város, ahol sorban állnak a menő művészek, hogy szétfesthessék), maguk a festmények eklektikusak ugyan, de egyértelműen jót tesznek a bulinegyednek, amelyre egyébként is ráfér, hogy rendbe rakják, szóval, ahogy mondani szokták, win-win!

Körbefotóztuk a kedvenceinket, méghozzá éjjel, hogy még furcsábbnak tűnjenek, mint amilyenek. (Meg azért, mert az emberek többsége úgy is ekkor látja őket.) Mutatjuk.

Fotók: Neményi Márton

VIDAM művészneve spanyolosnak hat Berlinben, ahol él, mi azonban tudjuk, honnan jött (a művész is és a név is)! Kertész utcai festménye szórakoztató, kevésbé absztrakt, és izé, vidám, egy tyúk zöldséget vesz a piacon, a kofa egy róka, azaz szó szerint tálcán kínálja az értelmezési keretet!

A piacos jelenetet részleteiben az utcán is elmerülhetünk, a szintén berlini magyar HRVB falra festett őrülete kedvéért viszont már nem árt besunnyogni a Kertész utca 27. lehangoló parkolójába és szemből befogadni. A koncepció szerint a főszereplő alak egyszerre főz és fest, így hívja fel a figyelmet arra, hogy a két folyamat lényege ugyanaz, azt meg, hogy  „jelen esetben a paprika játékos transzformációját követhetjük nyomon a konyhából a műtermen át”, mi sem mondhatnánk szebben.

A spanyol Dan Ferrer kicsit „képzőművészebb”, mint az előbbi street artosok, ez látszik is Budapest talán legkomolyabb és legkomorabb falfestményén, amelyen egy kislány (Alíz?) próbál éppen nagyra nőni, de szó szerint beszorul a házba, ahol él, testtartása, arca és glóriája pedig középkori és reneszánsz szentábrázolásokat idéz. Van egy tippünk, hogy ha teszel egy kört Budapesten falfestmény-ügyben, e mű előtt állsz majd a legtöbbet.

A spanyol Felix Spok Brillor és a francia KORSé akkor találkozott először, amikor megfestették a horrornyulakkal, mutáns állatok között koktélozó lumberszexuális hipszter Poszeidont a nagydiófa utcai parkoló egyik falára. Idekívánkozna még egy mondat, de sajnos nem megy.

Mellette látható az orosz Andrey Adno (hivatalosan így, angolosan használja, maradjunk mi is ebben) szintén víz témájú és szintén talányos festménye, amely rekordidő alatt készült el: három nap és kész is volt az egész.

Jakócs Dorottya és Tripo Budapestet antropomorfizálták a Dob utca 38-on, bár ezt (mármint Budapestet) nem mondják ki konkrétan a hivatalos tájékoztató szerint, de ne vicceljünk már! Mindenki döntse el, igazuk van-e az alkotóknak (nem mintha lenne értelme ennek a kérdésnek a művészetben), én például pont fordítva képzelem, mindenesetre szuper érzés belemerülni a részletekbe, már amennyire a Dob szűk járdája és a festmény előtti építési terület engedi.

Ez a zsidónegyed térképe, az emblematikus bulihelyekkel. Utóbbiak csak felsorolásként vannak rajta, a falfestmény tehát nem tájékoztató jellegű, de így is nagyon jó helyen van a Király-Kazinczy sarkon, ahol találkoznak a kisgyerekes szülők, a partiarcok, a haszid zsidók és a pszichológushallgatók. A művészről sem tudunk semmit, ha valakinek van információja, jelezze!

A Mika Tivadar Mulató Nagy Falként elhíresült nagy fala viseli a Színes Város legambiciózusabb képét, témáját tekintve és méretében is lenyűgöző. Azon kívül, hogy TansOne, Fat Heat és a Colored Effects Crew keze munkája, semmit nem árulnak el róla, ami nem baj, a hímzett, lila séfegyenruhát viselő, hiperűrből érkező zöldséget fogyasztó magyar szürkét tényleg mindenki értelmezze kedvére!

Szintén Kazinczy, pár háztömbbel odébb. „A portugál Akacorneone magyarnépmese-olvasata és -átirata száz négyzetméteren”, mondja a hivatalos tájékoztató, nekünk viszont inkább a kubisták, a szürrealisták és a régi sci-fi könyvborítók jutnak az eszünkbe. Nem tudjuk, melyik mesekönyv ez, de kérnénk!