Depi, rozsda, kosz: ilyen volt a hármas metró utolsó napja

Igen, nem álmodunk, tényleg megtörténik: elkezdik felújítani a legendás 3-as metrót. Mármint a vonalat, nem a szerelvényeket, azokat ugyanis már félig sikerült.

Azon lehet vitázni, hogy – durva metafora, bocsánat – tűzoltás-e mindez, vagy lesz értelme azon túl is, hogy kisebb eséllyel halunk majd meg a Kőbánya-Újpest viszonylaton, az viszont már egészen biztos, hogy belevágnak. Először (november első hétvégéjétől) még csak a Lehel tér és az Újpest Központ közti szakaszt zárják le.

Fotók: Neményi Márton

Pénteken eltöltöttünk pár órát az érintett megállókban, amelyeket most évekig nem látunk (ebben a formájukban pedig soha többé), hogy a kollektív emlékezet kedvéért képekkel mutassuk meg, milyen volt a metró utolsó napja. Jelentjük: természetesen semmi extra, pont olyan volt, mint bármikor máskor: szomorú, koszos, rozsdás, lassú, furcsa. Mégis tanulságos lehet visszanézni, mitől búcsúzunk. Például erre gondolunk:

Az biztos, hogy Budapest történelmének legnagyobb közéleti kabaréja a hármas metró felújítása körüli balhé, amely teljesítmény már csak azért is figyelemre méltó, mert maga a felújítás még csak most kezdődik. Naponta váltakozva, néha pedig egyszerre volt ijesztő, dühítő, szomorú és nagyon vicces a metró elmúlt pár éve; utóbbi jelzőt még úgy is le merjük írni, hogy független szakemberek folyamatosan hangoztatták, hogy kész csoda, hogy nem halt meg senki.

A hatvanas-hetvenes években hadrendbe állított orosz szerelvényeknek állapotáról még a legoptimistább szakértők is borzongva nyilatkoztak, nem mintha különösebb szükségünk lett volna a nyilatkozatokra, elég volt rájuk nézni.

A pesszimista – illetve, mondjuk ki: realista – szakértők pedig folyamatosan azt hangoztatták, hogy az egész gyulladás- és életveszélyes, az utasokat vagy a tűz vagy a füst fenyegeti. 2011-ben például egy teljes szerelvény szénné égett (szerencsére nem volt benne senki), aminek különösebb következménye nem lett.

Sokat elmond, hogy már a kétezres évek elején is azt mondta Antal Nimród rendező, amikor a metró alagútjaiban és aluljáróiban játszódó furcsa thrillert, a Kontrollt forgatta, hogy egy eltűnő világ utolsó pillanatait örökíti meg. A metró ugyanis már akkor is szó szerint rohadt; nem tudhatta, hogy ez az utolsó pillanat még másfél évtizedig tart.

A metró közben a politikai csatározások humuszban gazdag táptalaja lett, alkalmas volt kormány és főpolgármester közti acsarkodásra, ujjal mutogatásra, elmúltnyolcévezésre, a helyzetért természetesen mindig az előző garnitúra tehet.

Pár kiragadott mozzanat a hármas metró utolsó pár évéből:

• Elindult az Is Metro Line 3 On Fire? című honlap, amelyen semmi más nincs, csak a folyamatosan frissülő tény, hogy ég-e a hármas metró. (Jelenleg úgy tudjuk, nem ég.)
• A BKK egykori kreatív vezetője, miután ott hagyta a céget, megtervezte és szíve szerint piacra is dobta volna a lángoló plüssmetrót.
• A lángoló metróból még böngészős játék is készült, inkább politikai pr-akció, mint szórakoztató pingpongszimulátor, de azért érdemes kipróbálni.

Mit hagytunk ki? Ja, persze!

• Közben átadták a felújításra az oroszoknak megküldött és onnan visszakapott szerelvényeket, amelyek annyira újnak tűntek, hogy tulajdonképpen senki nem tudta megmondani, hogy újak-e vagy régiek.
• Az egyik ilyen szerelvény egyszer lehalt egy apró fakockától.
• Ez a fakocka rajongói előzetest ihletett az egyelőre nem is készülő Kontroll 2-höz.
• Egy másik régi-új szerelvénynek pedig mindkét oldalán kinyíltak az ajatajai.

És így tovább, és így tovább.

Ami most jön: káosz, mérgelődés. Nem szeretnénk vészmadárkodni, de azt nagyjából a BKK is belátja, hogy utasszámilag és utazási idő tekintetében sem tudja majd tartani a kiesést, egyszerűen nincs ennyi pótlóbusz, a városi forgalomról nem is beszélve.

Nem kellene ennek így lennie: a Magyar Kerékpárosklub azért kampányol, hogy, ha eddig nem, akkor most tényleg pattanjon biciklire mindenki, aki csak teheti, miután a metró és a felszíni közlekedés egy része szó szerint nem pálya. A kezdeményezés a Facebookon siker, Bécsben pedig egészen konkrétan az: ott élesben kipróbálták és nagyon sokan látták be, hogy sokkal jobb így.

Ahogy az lenni szokott, bármeddig húzódhat és bármilyen lehet a végeredmény, úgyhogy az egyszerűség kedvéért mindenki huzalozza át az agyát, hogy ezentúl hármas metró nélkül kell boldogulnia. Egyedül az a biztos, hogy a régi, rendszerváltás előtti Budapest egy kicsit megint visszaszorul, reméljük, valami sokkal jobb jön helyette.

(De akkor vajon miért hiányzik titokban egy kicsit máris?)