A legenda: hiányzik a lánchídi kőoroszlánok nyelve. A következmény: öngyilkosság?

Talán sokan ismeritek azt a legendát miszerint a Lánchíd kőoroszlánjainak a szobrászmester elfelejtett nyelvet készíteni, és amikor ez a hiba kitudódott, rajta röhögött az egész ország, ezért szégyenében öngyilkos lett: leugrott a hídról a Dunába. Utánajártunk, mi igaz ebből,és el is mondjuk!

Először is néhány szó a Lánchídról, csak hogy elhelyezzük az eseményeket. Széchényi  ötlete volt és neki köszönhető, hogy meg is épült az első állandó híd a Dunán. Ő kereste meg a tervezőket, kivitelezőket, ő gründolta a pénzt a ’projektre’ és az ő feladata volt a közvélemény meggyőzése is. Az építés 1839-ben kezdődött és 1849 novemberében, az aradi vértanúk októberi kivégzése után nem sokkal ért véget, a hidat a kegyetlen és gyűlölt Haynau avatta fel.

A hangulat épp ezért nem volt a ’túl rózsás’, ezért az avatáson csak a katonaság sorakozott fel és maximum pár járókelő bámészkodott.

Széchényi sem volt ott, hiszen ekkor már a döblingi elmegyógyintézetben kezelték, ugyanis a nemzet halálának víziója, valamint az emiatt érzett önvád felemésztette, és lelkileg összeomlott.

A négy kőoroszlán csak az átadás után pár évvel (1852) került fel a hídra, a szobrokat Marschalkó János elismert művész formázta meg, aki valószínűleg teljesen boldog volt mindaddig, míg egy Frick Jakab nevű vargainas el nem kiáltotta magát, hogy “Nini, az oroszlánoknak nincs nyelve!”

A Széchenyi lánchíd egyik kőoroszlánja Százhetvenöt éve, 1842. augusztus 24-én helyezte el József nádor a pest-budai Lánchíd alapkövét. MTI Fotó: Balogh Zoltán

Félrenézték?

A pletyka futótűzként terjedt, és az egész város arról beszélt, hogy a mester elfelejtkezett egy fontos részletről. Marschalkó azt válaszolta a vádakra, hogy készített ő nyelvet, csak direkt nem látszik.

Tudniillik, ha abból a szemszögből nézzük az oroszlánokat, ahogyan a hídra tervezte őket (alulról pillantunk fel a szobrokra), akkor az állat nyelve egyáltalán nem látható.

Ennek bizonyításképpen elmentek a barátaival megnézni egy igazi oroszlánt. A reformkorban vadállatokat leginkább akkor láthattak a polgárok, amikor feltűntek a városban az úgynevezett ’utazó állatseregletek’, amit leginkább ’állatházként’ képzelhetünk el. Ezek voltak az állatkertek előfutárai, és mivel mutatványos vállalkozók üzemeltették, előfordult, hogy egy-egy kisebb produkciót is bemutattak. Állítólag miután a szobrász és társai megtekintettek egy ketrecbe zárt oroszlánt, bebizonyosodott, hogy a mesternek igaza volt.

Ettől függetlenül a pletyka nem szűnt meg létezni, ami borzasztóan idegesítette Marschalkót egész életében. Ez érthető, hiszen dolgozott

a kassai székesegyház, a fóti templom, az MTA, a Vigadó, a Rudas fürdő szobrain is,

és mégis mindenki csak a Lánchíd oroszlánjainak kapcsán emlegette a nevét. A kételkedőknek azt üzenete, hogy „Úgy legyen nyelve a te feleségednek, mint az én oroszlánjaimnak, akkor jaj neked!”

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Marschalkó a híd problémaköre miatt nem vetette magát a Dunába, 59 évesen halt meg végelgyengülésben.

Vagyis: elvileg az oroszlánoknak van nyelvük, csak épp nem látszanak a járdaszintről. Empirikus tapasztalat útján arról beszámolhatunk, hogy ez valóban így van.  Ahhoz, hogy kiderüljön, mi van és mi nincs pontosan az oroszlánok szájában, fel kellene mászni a szobrokhoz, ami egyáltalán nem egyszerű, sőt…. Nekünk nem sikerült.

A Széchenyi lánchíd egy BKV hajójáratról fotózva. MTI Fotó: Balogh Zoltán