Magyarország kúl

Közveszélyes munkakerülők – Amikor büntették a munkanélkülieket

Volt idő, amikor nemcsak a lopást és a rablást, de a munkakerülést is büntette a törvény.

A 2. világháború utáni időkben a munkanélküliség értelmezhetetlen fogalom volt. A Kádár-rendszerben az állam egyik fő célja a teljes foglalkoztatottság volt, amiből az következett, hogy a munkanélküliség egy büntetendő állapot volt.

A „veszélyes gócokat”, mint amilyenek a kocsmák, talponállók, munkásszállók és nyomortelepek voltak, a pártszervezetek, kerületi tanácsok és ifjúsági szervezetek megfigyelés alatt tartották, és szabályos megvetés, lenézés járt azoknak, akikről úgy tűnt, inkább gurítanak le egy felest, mintsem a tervgazdálkodás  malomkerekeit hajtsák.

Egészen 1989-ig az 1978-ban elfogadott a Büntető Törvénykönyv szerint nem finomkodtak azokkal, akiknek nem volt kedve dolgozni:

Az a munkaképes személy, aki munkakerülő életmódot folytat, ha korábban közveszélyes munkakerülés vétsége vagy szabálysértése miatt megbüntették és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől két év még nem telt el, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van.

Éljenek a dolgozó nők!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top