Magyarország kúl

Sárkányok és bánatos óriások otthona – mondák a Balatonról

Közép-Európa legnagyobb tava, a „magyar tenger” irodalmunk és képzőművészetünk kedvelt témája. Számos érdekes történet fűződik hozzá. Nagysága és szépsége máig lenyűgözi látogatóit, éppen ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a középkori ember megpróbált magyarázatot találni a tó létrejöttére, keletkezésére. Szerencsére ezek a szájról szájra járó történetek egyik nemzedékről a másikra hagyományozódtak, megőrizte őket a kollektív emlékezet, amíg aztán sikerült írásban rögzíteni.

Sárkányölő Balaton és az ő szerelmes mátkája

A Balaton keletkezéséről több monda is szól, köztük a legismertebb a 24 fejű, gonosz sárkány története, aki naponta 24 gyönyörű leányzót követelt magának táplálékul. Mígnem a legerősebb legény, Balaton mátkája került sorra, akit a bátor legény nem engedett a fenevadhoz hurcolni. A sárkány két teljes hétig várta a szépséges leányt, amikor kirontott barlangjából, és haragjában tüzet okádva addig kaparta a földet, amíg egy óriási medret nem vájt, amit egy feltörő forrás hamarosan megtöltött vízzel.

Balaton az új tó mellett csapott össze a gonosz szörnyeteggel, aki a küzdelem alatt folyamatosan égette, perzselte a legényt.

Végül nemcsak a sárkány 24 feje hullott le, de Balaton is a nagy vízben lelte halálát, aki belepusztult sérüléseibe. Hű szerelme követte őt a hullámok közé, valahol a tó mélyén leltek nyugalmat.

Balatoni panoráma a tihanyi kálváriadomb tetejéről. MTI Fotó: Nagy Lajos

Óriás özvegyek könnyéből lett a Balaton

Egy másik monda szerint egykor két óriás család lakott a Bakonyban. Történt egyszer, hogy a két családfő összeverekedett, és addig ütötték egymást hatalmas bunkóikkal, amíg mindketten bele nem pusztultak.

Asszonyaik és gyermekeik három napig vándoroltak, és olyan sokat sírtak, hogy könnyeikből egy nagy tó keletkezett.

Nemzedékekkel később, amikor már írmagja se maradt a földön az óriásoknak, egy vándor érkezett a hatalmas vízhez, akinek Balaton nevű lova megszomjazott, inni szeretett volna néhány kortyot, de beleesett a tóba, és ott lelte halálát. A „magyar tenger” róla kapta a nevét.

A kislány és az óriás barátsága

A harmadik történet is óriásokról szól, méghozzá a legutolsóról, Balatonról, akinek Haláp nevű lányát sírba vitte a bánat barátnője miatt. Haláp nagyon barátságos volt az emberekhez, így nemsokára akadt egy kislány, akivel játszópajtások lettek, és minden titkukat megosztották egymással.

Azonban telt-múlt az idő, az emberlány felserdült, és hamarosan búcsút mondott Halápnak, aki magányában elsorvadt.

Gyászoló édesapja méltó síremléket kívánt állítani neki, ezért nagy köveket keresett. Az egyik ilyen kő valamikor a sellők oltára volt, súlya még az óriásnak is nehéznek bizonyult: emelés közben megtántorodott, és a szikladarab ráesett szegény Balatonra, aki szörnyet halt. Az oltárkő alól előtört egy vízfolyam, amiből hamarosan egy nagy tó lett, amit a legutolsó óriásról neveztek el.

 Olvass még a Balatonról:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top