Odáig futnak a magyar bakák, ahol Hemingway is harcolt az őseik ellen

Tíz hivatásos és szerződéses katona ma indult el az első világháború egyik legfontosabb állomására, a caporettói áttörés helyszínre. Csakhogy nem autóval, hanem futva.

100 évvel ezelőtt, októberben már arra készült az Osztrák-Magyar Monarchia, hogy megvívja a XII. isonzói csatát. A mai Szlovénia területén akkor már két éve zajlottak a harcok. Mindenki szomjazta a sikert, aki túlélte Doberdót (amit a háború legvéresebb csatájának tituláltak a vidéken), vagy aki már kezdett belefáradni abba, hogy a lőárkokban folyamatos védekezésre van kárhoztatva. Azt akarták, hogy egy győztes manőverrel végre legyen vége a háborúnak. A caporettói áttörés az I. világháború történetében az egyik legsikeresebb eseménynek számított.

Olasz front az Isonzó folyónál 1916-ban – Forrás: Fortepan

Az 1917. október 24-én megindított hadművelet Caporetto településnél (németül Karfreit, ma Kobarid) az osztrák-magyar csapatok áttörték az olasz védvonalat és 11 védekezésben eltelt isonzói csata után óriási győzelmet arattak. Az olaszok oldalán ott harcolt a híres író, Hemingway is, aki élményei egy részét a Búcsú a fegyverektől című regényében írta meg az utókornak.

Három dédnagyapám is harcolt az Isonzó völgyében

“Amikor ez történt, már a huszárok is leszálltak a lóról, felcsatolták a gyalogsági ásót az oldalukra, feltűzték a szuronyt a karabélyukra – meséli Sándor Zsolt őrnagy, a Honvéd Zrínyi Sportegyesület katonai lovas szakosztályának hagyományőrző vezetője a Magyarország Kúlnak. – Korhű tiszti ruhát viselek, ami pont ekkoriban változott nagyot. Amikor a háború kitört, az első években, még kék és vörös, arannyal
díszített egyenruhákat viseltek a tisztek, de a sorozatlövő fegyverek korában, ez nem volt a legjobb választás, messziről észrevehették a viselőjüket. A katonai vezetés végül a szövetséges németektől vette át, s változtatott a praktikus, a terepbe jobban beleolvadó színre. A kezdetben még csukaszürke színű ruházatot rövidesen úgynevezett tábori szürkére (zöldes árnyalatú) cserélték. A huszárok csizmája is megváltozott az új harcászati kihívásoknak megfelelően. Kevesebbet kellett lovagolni, ezért már nem felszegelt, hanem levehető sarkantyút viseltek. A mi ruháinkat korabeli szabásminták alapján, eredeti öltözékekről varrattuk meg.”

Sándor Zsolt őrnagy korhű ruhában – Fotó: Rácz Tünde, Zrínyi Média

Miért fontos a hagyományőrzés?

“Három dédapám is harcolt a háborúban, kettő huszárként, egy gyalogosként – folytatja Sándor Zsolt. – Keveset őrzött meg a családi memória, de azt tudjuk, hogy az egyiknek szürke lova volt. Siratta a lovát, amikor leszállt róla, de elsősorban katona volt, ha úgy szólt a parancs, gyalog ment, szuronnyal. Az én felmenőimnek szerencséje volt, mert bár sebesülten, de mindannyian visszatértek.”

Hagyományőrzők korhű katonai ruhákban – Fotó: Rácz Tünde, Zrínyi Média

Az időjárás a katona barátja, nem ellensége

Most, a centenárium évében tíz katona indult útnak, hogy az ott harcolt több százezer bajtársra emlékezzen és emlékeztessen.  Futva, 14 napon át, mert arra is felhívnák a figyelmet, hogy a mozgás mennyire fontos, a jó fizikum a katona erénye. „Centenáriumi emlékfutás a hősökért” – szól az esemény mottója.

A katonák a Hősök teréről indultak, először jelképesen 1017 métert lefutva. Fotó: Rácz Tünde, Zrínyi Média

“Naponta 80-90 kilométert kell megtennünk mától, hogy október 24-én ott legyünk a helyszínen – mondja Nevelős László alezredes, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság főtisztje, a futók csapatkapitánya. – Váltófutásban tudjuk megtenni, mert az összes kilométer, amit le kell gyűrnünk 1923 körül lesz. Most Solymár felé vesszük az irányt, de nemsokára megérkezünk Tatára. Bicikliúton, járdán, útszélén fogjuk a lábainkba tenni a kilométereket. Úgy próbáltuk az útvonalat megtervezni, hogy az aktív nyugat-magyarországi katonai alakulatokat érintsük, ezért Győrön, Tatán, Pápán, Veszprémen és Kaposváron keresztül haladunk le a határ felé. Ha valaki szeretne hozzánk csatlakozni, bárhol megteheti. S mi lesz, ha esik az eső? Zordabbra fordul az időjárás? Az időjárás a katona barátja, nem ellensége – szoktuk mondani. Azoknak sem volt jobb dolga, akik a harctéren voltak száz éve. A futás, mint bármely sport, önismeretre is tanít: hol vannak a határaim, mit bírok. Ez az utazás számunkra most egyfajta zarándoklat. Kevés olyan magyar család van, akiknek egy hozzátartozója ne járta volna meg az Isonzó völgyét.”

IV. Károly magyar király megszemléli az isonzói csatákban elesett olasz és magyar katonák közös emlékművét. Forrás: Fortepan

A caporettói áttörés jelentős hadászati siker volt ugyan, olyannyira, hogy néhány évvel később, amikor az olasz általános sztrájk elbukott, azt Mussolini „Az olasz szocializmus Caporettójának” emlegette, de ez a győzelem nem hozta meg az olasz összeomlást. Az oda vezényelt, ott elhunyt bakák emléke azonban nem fog a semmibe veszni.

Száz éves történetek