„Itt nem hallok szirénát, és a kukásautók zaját sem!”- Bencsik Barna Budapestről költözött falura

Bencsik Barnabás egy sikeres vállalkozást hagyott ott szívfájdalom nélkül azért, hogy csendben és nyugalomban élhessen szerelmével, a Tisza-tóval. Minden nap több órát tölt a vízen, nemcsak azért, mert imádja, hanem azért is, mert túravezető.

Tiszaörvény gyakorlatilag Tiszafüreddel egybeépült, pici település. Barna először akkor járt itt, mikor filmet forgattak errefelé, és azonnal beleszeretett a Tisza-tó szépségébe. Már előtte is a kedvenc hobbija a horgászat volt, de az itt töltött napok nem múltak el nyomtalanul, vásárolt magának egy telket, és saját kezűleg épített egy házat is. 5 évig dolgozott rajta, és amikor beköltözhető lett, akkor mindent hátrahagyott a fővárosban, és azóta tiszaörvényi lakos.

Naplemente a Tisza-tónál

„4 éve lakom itt, és egyetlen percre sem bántam meg, hogy otthagytam Budapestet. Kicsit sem hiányzik, hogy reggelente órákig üljek a dugóban, hogy beérjek dolgozni, aztán este újra. Itt nem hallok szirénát, és nem hallom a kukásautók zaját, csend van és béke. Előtte 20 évig horgászni jártam a vízre, most túrákat vezetek, és naponta több órát is csónakban tölthetek. Azt hiszem ez az, amire mindig is vágytam, mert a mocsárvilág teljesen elbűvöl. Csak akkor nem megyek ki, ha befagy a tó, bár olyankor meg lékhorgászunk.

Rengeteg madarat lehet látni egy-egy túra alatt.

Elegem lett a szmogból, meg a stresszből. Gyakorlatilag mindent hátrahagytam: egy sikeres bútorgyártó vállalkozást, a tévés munkámat, és belevágtam a vidéki életbe. Most éppen nincsenek kecskéim, de előtte 20 kecskét tartottam, és 400 tyúkot is neveltem, őstermelőként jártam a piacra eladni a tojásokat, a kecsketejet pedig házhoz vittem rendelésre.
Közben folyamatosan csinosítgatom a házamat, amit a saját két kezemmel építettem, vályogból és sárból. Igyekszem kizárólag természetes anyagokat használni, a födém fából készült, és hatalmas látszó gerendák díszítik. Gáz nincs a házban, fával tüzelek, és igyekszem úgy élni, ahogyan a nagyszüleink anno. Reggel begyújtok az általam készített csikótűzhelybe, és felteszek egy húslevest főni, ami nyugodtan elpötyöghet akár 10 órán keresztül is. A színe gyönyörű sárga lesz, az íze pedig utánozhatatlanul finom. Nekem az étkezés is egyfajta szertartás, más, mint beugrani a Mekibe, és nagyon élvezem, hogy van időm ilyesmire”- meséli Bencsik Barnabás.

A két foxi is szereti a tavat.

Azért minden modern technikai vívmányt Barna sem zár ki az életéből, hiszen autóval jár, és a világhálón is informálódik. Viszont direkt nincs okos telefonja, egy százéves nyomógombos telefonnal szaladgál, mert szerinte az tökéletesen megfelel a célnak, és az okos telefonok csak kikapcsolják a gondolkodó szegmensét az emberek agyának.

Túra. Hátul Bencsik Barnabás.

„Véletlenszerűen csöppentem túravezetésbe, mert a helyi vendégházak kerestek meg azzal, hogy tudják, ismerem a tavat, mint a tenyeremet, van motoros csónakom, nem vezetnék-e túrákat, bemutatva a vendégeknek a hely szépségeit. Kis ideig gondolkodtam, aztán belevágtam. Néha naphosszat mesélek a túrázó csoportoknak, és estére annyira elfáradok, hogy szusszanni sincs erőm. Mindent elmondok, amit idősebbektől hallottam a tó történetéről, a növényvilágáról, a madarakról, és megosztom személyes tapasztalataimat is. Nem vacakolok, mindent elmondok a tóról, a történetéről, a növényvilágáról, a madarakról, amit csak tudok. Büszke vagyok arra, hogy eddig még mindenkinek minden kérdésére tudtam válaszolni, igaz, nagyon sokat olvastam a Tisza-tóról.  érkeznek csoportok csapatépítésre, vannak osztálykiránduló gyerekek, természetjárók és horgászok. A városi emberek elámulnak ennyi szépség láttán, többnyire nagyon boldogan nézelődnek, és alig akarnak kiszállni a csónakból. Viszek Napfelkelte-, Naplemente-, és Csillagvadász – túrát is, amikor a városi ember láthatja, hogy milyen is igazából az égbolt éjszaka. Olyan vízzel elárasztott erdőrészekbe megyünk be, ahol kevesen járnak, tudom, hol állnak százéves fák, hol vannak a hódvárak, és lehet, hogy le kell hajolni a csónakban, meg egy kicsit pókhálós lesz a hajad, de aztán mindenért kárpótol a látvány. A túrák már húsvétkor kezdődnek és egész késő őszig, a vadludak vonulásig foglalhatók.  Ilyenkor nagyon sok fotós is kéri a segítségemet, mert gyönyörű látvány a madarak sokasága. A helyi apartmanosokkal jóban vagyok, és ezért tudok igények szerint szállást ajánlani. A túráim alatt sokat nevetünk, a humor mindig nyerő párosítás az információk mellé. A gyerekek mindig kapnak mentőmellényt, a kutyáknak pedig jutalomcsont jár. Hozzám ugyanis bátran jöhetnek kutyások is, én magam 2 foxival élek.  A Tisza-tó csodálatos, vadregényes hely, amit nem lehet megunni, az biztos!”

Készül a kemence.

Barna folyamatosan építi, szépíti a házát, tavasszal például búbos kemencét rakott, hogy kint is főzhessen, süthessen. Eközben még arra is van ideje, hogy részt vegyen a falu életében, mindig szívesen megy, ha valamit építeni, szépíteni kell.

„Az ittenieknek én mindig csak egy városi maradok, de mindenkivel jóban vagyok. Ennek ellenére a falu szépítése a szívügyem, legutóbb a játszóteret segítettem építeni. Ezek fontos dolgok, szeretném, ha szép kis falu lenne a miénk!”

Ha valaki szívesen megnézné Barnabással a Tisza-tavat, felfedezné a rejtett helyeket, akkor keresse a vízitúravezetőt a tiszatovizitura@gmail.com e-mail címen.

Szöveg: Szarka Nóra