40 éve hunyt el Déry Tibor

Déry Tibor 1894. október 18-án született és 1977. augusztus 18-án hunyt el, azaz pont ma, 40 éve.

Déry Tibor zsidó nagypolgári család sarja. Apja, Déry (Deutsch) Károly ügyvéd, anyja, Rosenberg Ernesztin gazdag osztrák családból származott. A Fazekas Enciklopédia segítségével tekintjük át az életútját.

A kezdetek

1911-12-ben St. Gallenben a Schmidt-intézetben nyelveket tanult. 1913-18-ban anyai nagybátyja vállalatánál, a Nasici Fakitermelő és -feldolgozó Rt.-nél dolgozott az erdélyi Galócáson, majd Budapesten, a parkettaüzemben.

1917-ben Lia című regényével az Érdekes Újság pályázatán tűnt fel. Osvát Ernő első díjra ajánlotta, de merész erotikája miatt nem kapta meg. Műve a Nyugatban jelent meg, szeméremsértés vádjával perbe fogták miatta.

1918-ban sztrájkot szervezett nagybátyja gyárában, ezután elbocsátották. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, tagja lett az írói választmánynak. Az államosítások során a család tulajdonában levő bérházat is elvették, ekkor apja öngyilkos lett.

Fotó: pim.hu

Házasság és emigráció

1920-ban feleségül vette Pfeiffer Olgát, s Prágán keresztül Bécsbe emigráltak, ahol a bécsi Magyar Újság munkatársa lett. 1923-ban Szilasi Vilmos segítségével a bajorországi Feldafingba költözött, ekkor a bécsi Ma és a berlini Sturm munkatársa volt. 1924-ben Párizsban telepedett le, de 1926-ban egy perugiai kitérő után hazaköltözött Budapestre, és az ötven éve elhunyt Kassák Lajossal, illetve Illyés Gyulával a Dokumentum című folyóiratot szerkesztette.

Elvált első feleségétől, később élt Prágában, Ausztriában, elutazott Skandináviába utazott, néhány évre pedig Berlinben telepedett le, és német lapoknak írt, fényképészként pedig tanúja volt Hitler előretörésének. Németországból Dubrovnikban élt, majd Bécsbe költözött, és a harmincas évek közepén nekikezdett A befejezetlen mondat című regényéhez. A Horthy rendszerben ez nem jelenhetett meg, leszámítva egy részletet, amit a Nyugat közölt. Ennek alapján készült Fábri Zoltán filmje, a 141 perc a befejezetlen mondatból.

A Háborús évek

1944-ben kapcsolatba lépett az ellenállási mozgalommal, hamis iratokat szerzett üldözötteknek, a nyilas uralom idején bujkálnia kellett, egy razzia során elhurcolták, de sikerült megmenekülnie. 1945-ben ismét a kommunista párt tagja, a Csillag szerkesztőbizottságának tagja; házasságot kötött Oravecz Paula írónővel. Sorra jelentek meg korábban írott művei. 1946-ban Svájcba utazott. Részt vett a varsói békekongresszuson.

A forradalom idején

1955-ben házasságot kötött Kunsági Mária Erzsébettel (Böbével). Aláírta az írók és művészek memorandumát, amely a Rákosi-féle művelődéspolitika megváltoztatását követelte, ezért pártfegyelmi büntetést kapott.
1956-ban Déry Tibor részt vett az ellenzéki írók tevékenységében, a Petőfi Kör júniusi sajtóvitáján bírálta a kommunista rendszert, kizárták a pártból. A forradalom idején az írószövetség forradalmi bizottságának tagja volt.

Fotó: http://itree.hu

1957-ben letartóztatták, kilencévi börtönre ítélték. A budapesti gyűjtőfogházban, Vácott és Márianosztrán raboskodott. A börtönben írta G. A. úr X-ben című regényét és Bécs, 1934 című drámáját.

1960-ban amnesztiával szabadult, fordításokból élt, 1971-ben pedig megjelent a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról című műve, melyet az LGT zenésített meg, ennek köszönhetően pedig egy újabb olvasótáborra talált. Hat évvel később elhunyt.

Idézetek Déry Tibortól

  • “Embernek lenni annyit tesz, mint úton lenni.” (Képzelt ​riport egy amerikai popfesztiválról)
  • “Önarcképemet rendszerint abból a tükörből betűzöm ki, amelyet felebarátaim arca tart elém. (…) Az emberiség, mint egy nagy tükrös galéria, így tanít meg arra, milyen ne legyek, tehát közvetve arra is, milyennek kellene lennem.” (Kedves bópeer)
  • “Anyánkhoz is akkor futunk, ha valami baj ért az életben. (…) Ha csalódunk magunkban vagy az emberekben, azaz az életben, hirtelen úgy érezzük, hogy eddig valójában nem is szerettünk senki mást rajta kívül és sürgősen elzarándokolunk hozzá, hogy mulasztásunkat pótoljuk és biztosítsuk szeretetünkről, mellesleg pedig egy kissé táplálkozzunk az övéből.” (Szemtől szembe, Niki)
  • “Az ember az a fajta élőlény, amely élete során szüntelenül reménykedik, jövőjéről képzeleg, s azért küzd, hogy ezt beérhesse. Képlete: a reménybe ágyazott lét.” (Képzelt ​riport egy amerikai popfesztiválról)
  • “A szeretet nem nézheti az érdemet, mert különben alkuvá válik.” (Szemtől szembe, Niki)