A jó elvtárs okosan gazdálkodik! Random társasjátékmustra

Bár a kínálat valószínűleg gazdagabb volt, első körben az alábbi pár társason akadt meg a szemünk.

Nem csak azért, mert elég magas óraszámot töltöttünk el a táblák mellett, hanem mert van valami ezekben, ami mára kimeríti a retró életérzést.

Emlékeznek még azokra az időkre, mikor nem volt még Scrabble és Catan és Dixit? Amikor legtöbbször még csak dobtunk a kockával és vártuk, hogy nyerjünk? Vagy ha volt is stratégiai harc, erősen más stílusban zajlottak a menetek, mint a mai társasjáték bulikon? Összeszedtünk pár kiváló idő-eltapsoló játékot, amik körül jó eséllyel minden magyar gyerek és felnőtt megfordult a rendszerváltás előtt és közvetlenül utána.

Gazdálkodj okosan!

A legnagyobb klasszikus. Takarékszövetkezet, 50 Ft-os bírság szemetelésért és büntetés csap csöpögésért. Na meg a pingpongasztal, amiért ölni tudtunk. Az alapvetően “dobj és lépj” típusú játék nem adott túl sok teret az egyénieskedésre. Cserébe egészen kis kortól játszhattuk, miközben szépen megtanultuk, hogy virtuális fizetésünk gondos gyűjtögetésével mindent elérhetünk, amire a szocializmusban csak vágyhatunk: részletre vásárolt, ám ésszerű keretek között törlesztett saját lakást, színes tévét és rádiót a nappaliba és persze egy saját pingpongasztalt, háttérben a 80-as évek otthonainak ikonikus kellékével: a bordásfallal és a karikával. Semmi svájci frank, semmi csapda. Tervezhető jövő, flancolás nélkül.

Élve fogd el!

Ehhez a játékhoz még egy dobókocka sem kellett, az egyetlen képesség, amelyre szükségünk volt a győzelemhez, a lólépésben való ugrálás ismerete. A táblán trükkösen elhelyezett, különböző értékű állatok begyűjtésével személyes rezervátumunk növelése volt a cél. A nyertes pedig nem más, mint aki a fröccsentett műanyag vadász figurával ugrálva a legtöbb és legértékesebb, fotórealisztikus grafikával illusztrált állatos kártyát gyűjtötte össze. Nehezítésként azért veszélyt rejtő mezőket is ki kellett kerülni, mondjuk egy bozótost, egy tornádót, vagy épp egy vad törzset. Egyes háztartásokban különdíj járt a kis macskamedvéért. Egyszerűen azért, mert az volt a legcukibb kártya.

Fotók: Neményi Márton

Capitaly

Mit nekünk Monopoly, mit nekünk Amerika! A magyar gyerekek bizony kőbányai ingatlanokért és a B.SZ.K.R.T tulajdonjogáért küzdhettek! A pengőben kiszabott árakért telkeket és egyéb tulajdontárgyakat jelképező mezőket vásárolhattunk, előbbieken pedig házat, házakat, vagy akár szállodát is felhúzhattunk, hogy aztán minden szerencsétlent, aki véletlenül arra tévedt, jól megsarcoljunk. A játékosok között amúgy mehetett az adok-veszek, úgyhogy itt már azért fontos volt, hogy koncepciónk legyen arról, mégis hogy a fenébe legyünk mi a leggazdagabbak. A Vagyonadó (!) és a Szanatórium elkerülése minden körben idegtépő volt, miközben a Szerencsekerék mező, melyet bájosan egy fogaskerék szimbólum jelzett, hőn áhított célja volt minden kis kapitalistának – pedig a kártyák nem mindig hoztak szerencsét, vegyük például ezt: “A bank tévedett az Ön terhére. Fizet 3000 pengőt.”

Police 07

A játék alcíme, vagyis az Interpol Budapesten, valamint a csomagolás tetején látható Top Secret akta stilizált rajza rögtön felcsigázza az érdeklődőket. A játék táblája pedig már maga a csoda: egy élethű Budapest térkép, különböző fiktív közlekedési csomópontokkal szabdalva.

A játék célja az első lépés után láthatatlanná váló Dr. Factor, az Európa-szerte körözött műkincsrabló kézre kerítése. Ajvé! Az elhivatott detektíveknek taxik, buszok és metrók segítségével kell követni az aljas bűnözőt, akinek lépései bár láthatatlanok, de a visszaélések elkerülése végett egy zseniális műanyag útinaplóban azért rögzítésre kerülnek. Hogy a hajsza ne legyen reménytelen, Dr. Factornak bizonyos időközönként meg kell mutatnia magát.

Bár a műanyag napló miatt úgy tűnt, jobb bűnözőnek lenni, azért detektívként is hozzájuthattunk egy gyerekszemmel mindenképp vonzó kiegészítőhöz: egy Police 07 feliratú kis jegyzettömbhöz. Ezen felül a játék nagy erénye volt még, hogy a műanyag bábuk – a megfelelő, de a társas szellemiségétől teljesen idegen – használata mellett tökéletesen rászorultak ujjbegyeinkre, hosszú műkörmöket imitálva…

Game of Games és Game of Life

A berlini fal leomlott és mi is egy dimenzióugrással arrébb repültünk, egyenesen a 90-es évek két nagy szenzációjához. A Game of Games mini mini-golf pályája, biliárd asztala, lengőtekéje nem kérdés, hogy mindenki hőn áhított játéka volt. A Game of Life már kevesebb kézügyességet és kognitív képességet követelt, de a szivárványszínű kerék a tábla közepén (az a kattogó hang!) és a dimbes-dombos pálya mai napig megdobogtatja pár nagyra nőtt gyerek szívét.

A rendszerváltás előtti, szerényebb kivitelezésű játékok után egyszerűen feldolgozhatatlannak tűnt ez a lépték váltás. Aztán persze gyorsan megszoktuk a jót és a Hasbro termékeket. De azért egy családi Gazdálkodj okosan! ma is valahogy értékesebbnek tűnik, mint a színes-szagos nyugati csodákkal való időtöltés. Ez abból is jól látszik, hogy egyes helyeken közelharc megy a nagyszülőkkel a társas “felügyeleti jogáért”. Ezt nektek unokák, a nagyi és papi játszik esténként a retró kedvencetekkel…