Egyszerű, mint a faék és lehetetlen abbahagyni: barackos gombóc

Ezelőtt sosem csináltam még barackos gombócot, de azt hallottam, valahogy sokkal jobb mint a szilvás, úgyhogy kipróbáltam. Nem bántam meg.

Ezelőtt sosem csináltam még barackos gombócot, de azt hallottam, valahogy sokkal jobb mint a szilvás, úgyhogy kipróbáltam. Egyrészt teljesen hülyebiztos, másrészt kiderült, hogy egy baseball labdányi gombócból tök sokat meg lehet enni egyszerre.

Nálunk otthon nem volt hagyománya a barackos gombócnak, ha gyúrt, krumplis tészta volt valamilyen formában, akkor az főleg túrós derelye vagy szilvás gombóc volt – na nem mintha ezeket nem tudtam volna hasfájásig enni édes tejföllel, de valahogy a barackos verzió kimaradt.

Lehet, hogy mert nyáron a francnak sincs kedve a forró gőz mellett állni vagy meleg főtt krumplit áttörni, ősszel meg hát viszonylag kevés friss sárgabarackkal találkozik az ember. Egy hideg leves vagy egy könnyű fogás után pont jó ez egy tartalmasabb befejezésnek, de még este, hidegen a hűtőből kikapva is jó beleharapni, mikor a barack leve a fahéjas cukorral összeolvadva folyik ki a tészta mentén.

Ennél a tésztánál nem kell sok dologra figyelni, pofon egyszerű, de pár dolgot be kell tartani. Például újkrumpliból még csak próbálkozni sem érdemes, olyan kevés a keményítőtartalma: a gombóchoz régi krumpli kell, a héjában, sós vízben megfőzve. Még melegen kell meghámozni és áttörni, így ahogy egy tálcára terítjük, a víztartalmának jelentős része kigőzölődik belőle, ezzel is stabilabb lesz a tésztánk.

Ahogy a nudlinál is, a tésztát nem ízesítem túl, inkább egy intenzíven sós-cukros vízben főztem ki a gombócokat, így nem nehezítjük feleslegesen cukorral, amitől csak ragacsossá válna. A zsemlemorzsát is lehet variálni, például pankó vagy házi morzsát is használhatunk.

A barackot csak egyszerűen félbetéptem, hogy az egyik oldalán még összetartsa a héja, mint egy kis könyvet, így nem csúszik szét a tésztába burkolás közben. A fahéjas cukor helyett pedig tehetnek bele marcipánt, állítólag csokoládéval sem rossz, de ha lett volna türelmem, akkor túrót is töltöttem volna a közepére – de persze nem volt, és hát így is tökéletes lett.

Barackos gombóc

Hozzávalók

  • 50 dkg burgonya
  • 15 dkg liszt
  • 1 tojás
  • 1 ek zsír
  • 1 tk só
  • Sárgabarack (10-12 szem)
  • 3 ek cukor
  • 1 tk fahéj
  • 15 dkg zsemlemorzsa
  • 3 ek vaj

A burgonyát héjában megfőzzük, leszűrjük, meghámozzuk és még melegen áttörjük. Egy tálcára terítve hagyjuk kihűlni. Ezután gyors mozdulatokkal összegyúrjuk a liszttel, tojással, zsírral és a sóval. Alaposan lisztezett felületen nagyjából fél centisre nyújtjuk és négyzetekre vágjuk.

A sárgabarackokat kimagozzuk, a mag helyére egy kiskanál fahéjas cukrot teszünk és összezárjuk a gyümölcsöt. Mindegyik tésztakockára egy egész fahéjas barackot teszünk, majd a tésztával betakarjuk, rányomkodjuk, hogy mindenhol egyenletesen borítsa.

Egy serpenyőben felhevítjük a vajat és folyamatos kevergetés mellett megpirítjuk rajta a zsemlemorzsát. Nagyon hamar megég, úgyhogy tényleg nem szabad egy percre sem magára hagyni.

Eközben vizet forralunk a gombócoknak, három liter vízhez 1,5 tk sót és 2 ek cukrot adunk. A forró (de nem lobogó) vízbe egyszerre 4-5 gombócot teszünk, megvárjuk, míg a felszínre úsznak és még 3 percig főzzük. Szűrőkanállal lecsepegtetjük és még forrón a pirított zsemlemorzsába forgatjuk. Hidegen, melegen, porcukorral vagy anélkül, a barackos gombóc mindenhogy jöhet.

Az a jó ebben a krumplis tésztában, hogy ha kevesebb a barack, mint ahogy számoltunk, akkor nagyjából öt perc alatt lehet belőle nudlit főzni. A maradék tésztát hengerkékre sodorjuk, kb. öt centis darabokra vágjuk, és 2 perc alatt kifőzzük.

Leszűrve ugyanúgy még forrón a morzsába forgatjuk, és ha lehet, akkor a két hete mutatott házi baracklekvárral azonnal megesszük.

Rovatból: