Csónakba temették a halottakat – a magyar Húsvét-sziget rejtély

Hazánk egyik legnagyobb titka az ország keleti szegletében egy kis településen rejtőzik: a szatmárcsekei temetőben közel 600 embermagasságú, csónak alakú, emberarcú fejfa nyújt meghökkentő látványt. A síremlékek rejtélyét számos kutató próbálta megfejteni, és magyarázatot találni arra, hogy miért pont így faragták ki őket, de eddig senki nem járt sikerrel.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szatmárcseke központjától pár száz méterre a helyiek által Szigetnek nevezett területen található a község sírkertje, ahol szép sorban elrendezve, nyugat felé néző, tölgyfából készített, másfél-két méter magas, emberi arcot ábrázoló, felül elkeskenyedő fejfák jelölik a sírokat. A csónak alakú fejfa megnevezést a furcsa sírokra Solymossy Sándor néprajzkutató vezette be a köztudatba az 1930-as években, ugyanis ha egy ilyen faragott fát álló helyzetből vízszintesbe fektetnénk, egy csónakot kapnánk, amiben úgy tűnne, mintha egy halott ember feküdne.

MTI / Balázs Attila

A fejfák korát nem lehet biztosan meghatározni, de az valószínűsíthető, hogy a temetőt a 19. században létesítették, viszont a fejfák többsége régebben készült.  A 19. századból maradtak írásos emlékek, amelyekből megtudhatjuk, hogy a szatmárcsekeiek a tölgyfát még életükben kiválasztották, valamint azt is, hogy az öngyilkosok, vízbe fúltak, valamint roma származásúak esetében egy olcsóbb anyagot, többnyire akácfát használtak. A fő kérdés az, hogy Csekén miért ilyen különös fejfák vannak és ez a hagyomány mikor alakulhatott ki? Van olyan elképzelés, ami szerint ugar kori temetkezési szokásra utal, miközben akad, aki azt mondja, hogy a csónakos fejfák a 18-19. században jelentek meg – a miértre senki nem tud megnyugtató választ adni.

Teória 1-2

Az egyik elgondolás arra épül, hogy Szatmárcseke Tisza-parti település, így az emberek megélhetését a víz biztosította, tehát a víz volt számukra a legnagyobb kincs. Ebből következik, hogy a halottaikat is vízen, csónakkal vitték a temetőbe, majd a temetés után a ladikot a sírra állították, hogy megjelöljék a helyet.
Egy másik magyarázat arra épül, hogy az emberek úgy gondolkoztak, hogy a túlvilágon is szükségük lehet a csónakjukra, ezért helyezték a sírra.

3. rész

Egy harmadik teória azt állítja, hogy csónakba temették a hallottakat, és erre utalnak a fejfák is. Az ilyesfajta temetkezési mód valóban létezett, de ritkaságszámba ment, azt pedig tudni, hogy a Bodrogközbe és a Szigetközbe eső falvak szegényei használták a csónakot koporsó gyanánt – tehát ez a megoldás sem teljesen helytálló.

MTI / Balázs Attila

4. etap: a raconalitás

A negyedik magyarázat teljesen más oldalról közelíti meg a kérdést, és a fejfák tetejének csónak alakját praktikus okkal indokolja: pusztán azért faragták ki úgy a fát, hogy jobban megvédjék a korhadástól és nincs köze semmilyen temetkezéshez, vagy ahhoz, hogy a közösség akkoriban vízi életmódot folytatott – de erre sincsen semmilyen bizonyíték. Ami egyedül biztos, hogy az emberarcú fejfák rendíthetetlenül állnak egy helyben legalább száz éve, és csak teóriák, feltételezések láttak napvilágot a keletkezésükkel kapcsolatban.

Védelem

A temetőt természetesen műemléknek nyilvánították, kő sírhely nem lehet benne. Ha a település lakói ide szeretnék temetni a szeretteiket, akkor csak a fejfás temetkezési módot választhatják. Mindössze egy márványsír van, ami Kölcsey Ferencé. A Himnusz költője ugyanis Csekén halt meg egy hirtelen megfázás következtében 1838-ban.
A temető máig őrzi a titkát, innen nézve úgy tűnik, hogy Magyarország egyik eldugott sarkában elfér egy, a Húsvét-szigetek kőszobraihoz hasonló misztikum. Akkora hírverés nincs körülötte, de (közhelyesen szólva) legalább a miénk.

Források:
Szatmárcseke.hu
Szatmárcseke öröksége (Kiadó: Száz magyar falu könyvesháza Kht., 2000)
Magyar Néprajz VII.