“Nekem az építész szakma csak jót adott” – új könyvéről beszélgettünk Bartos Erikával

Bogyó és Babóca, Anna, Peti és Gergő után ismerjük meg Brúnót is, általa pedig Budapestet. Bartos Erika gyerekeknek készítette el Budapest metszetét.

Bartos Erika neve a Bogyó és Babóca mesék kapcsán vált ismertté, pedig eredetileg nem is író: a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának Szerkezeti Szakirányán végzett. Az építészet azóta is meghatározó a könyveiben, de a most megjelent Brúnó Budapesten című gyerekkönyvben különösen. Az építész-írónő ennek kapcsán  exkluzív interjút adott Magyarország Kúlnak.

Inkább mesekönyv írónak tarjták számon, mint építésznek. Lesz aki rácsodálkozik, hogy mi a végzettsége?

Bár sosem hagytam el teljesen az eredeti szakmámat, minden könyvemben meghatározó elem az építészet. Tavaly kiállítás nyílt a budapesti grafikáimból a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, ennek megnyitóján mondta Sándor Tibor, a FSZEK Budapest Gyűjteményének vezetője, hogy az építészeti könyveimen egyértelműen érződik, hogy meseíró vagyok, míg a mesekönyveimből is kisejlik az építész végzettség.

Ennyire fontos lenne az építészet az életében?

Nekem az építész szakma csak jót adott, sok egykori egyetemi tanárommal ma is tartom a kapcsolatot. Hatalmas öröm volt, amikor Dulácska tanár úr (a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék professor emeritusa) eljött a könyvheti programomra, és átadhattam neki egy dedikált Brúnó kötetet.

Mit hordoz ez a világ?

Számomra ideális az építészet kettőssége: egyfelől a számok szigorú, precíz és kiszámítható világa, amiben én jól érzem magam (rajongok a matematikáért), másfelől szárnyaló kreativitásra ad lehetőséget, az alkotói szabadság pedig szintén fontos nekem.

A Brúnó Budapesten gyerekeknek készült. Melyik épületet rajzolta a legszívesebben?

Az egyik legizgalmasabb a Clark Ádám tér volt, amit nem volt egyszerű megrajzolni a fonódó villamos építkezése miatt. Ezen a képen jól látszik az is, mennyire élő szövet egy város, hiszen a rajzon látható üres saroktelken ma már egy épület áll.

A Parlamentre sok ideje elment?

Aprólékos gonddal rajzoltam meg az esti fényben úszó Parlamentet is, de szerettem a Várkert Bazárt, a Gellért-szobrot, a Mátyás-templomot, izgalmas rajzfeladat volt a Hilton üvegében tükröződő Halászbástya, de a legmunkásabb talán a Budavári Palota kupolájából elénk táruló látkép volt, mely teljesen véletlenül épp a kötet 100-dik oldalára került.

A villamosoknak, troliknak, autóbuszoknak a kisfiúk örülni fognak.

Szívesen rajzolok járműveket. Nem vezetek, tömegközlekedéssel utazom, jól ismerem az egyes járatokat.

Különleges a kötetben a sok metszet. Azt is láthatjuk, amit egyébként nem.

A Várhegy metszete időigényes vállalkozás volt, nem is tudom összeszámolni, hányszor jártam körbe a Várat rajztáblával a kezemben.

Számos látnivalóhoz kapcsolódik érdekesség, ezeket mind ismerte vagy utánanézett?

Többéves, komoly kutatómunkám rejlik a könyv mögött. Tavaly, 2016-ban jelent meg a Budapest titkai című könyvem, mely kivételesen nem mesekönyv, hanem egy építészeti album, a főváros ismert és kevéssé ismert nevezetességeiről. Ehhez csaknem három évig gyűjtöttem az anyagot, levéltárakban, múzeumokban, archívumokban kutatva, felvettem a kapcsolatot a századforduló nagy építészeinek leszármazottaival és örököseivel. Mérhetetlen munkám fekszik a grafikákban is, így el sem tudom mondani, mekkora öröm volt nekem, hogy ez a kötet idén elnyerte a Szép Magyar Könyv Verseny főpolgármesteri különdíját. Ebből a kutatómunkából a Brúnó kötetnél is sokat hasznosítok, de a temérdek információt átszűröm, és csak olyanok kerülnek bele a Brúnóba, ami a kisgyerekes családok számára érdekes. Friss kutatómunkára, egyeztetésekre is szükség volt, még a Honvédséggel is váltottam levelet, hogy a Palotaőrök egyenruháját pontosan ábrázoljam a képeken.

Ilyen sokan támogatták?

A MÁV munkatársaitól a vonatokról kaptam sok információt.

Hogy kerül Kodály és Bartók a kötetbe?

Szándékosan. Bartók és Kodály művészete, a szolmizálás tudománya fontos. A Magyar Rádió Gyerekkórusának egykori tagjaként a szolmizálás egy második anyanyelv nekem.

Mi volt a legnehezebb?

Nem az anyaggyűjtés a legnehezebb fázis, hanem a helyszínek térképen való elhelyezése, és egy bejárható útvonal kialakítása. Ehhez egy egyszerű Budapest térképet használok, amin fekete pöttyökkel jelölök minden lehetséges színhelyet, majd megpróbálom összefüggő kerettörténetbe ágyazni ezeket. Ez a térkép a sorozat alfája és ómegája nekem. Minden helyszínt saját magam járok végig, hogy lássam, valóban gyerekeknek való-e, izgalmas-e, milyen állapotban van. Volt olyan szikla, amit azért húztam ki, mert túlságosan meredeknek éreztem, és nem volt korlát.

Van-e kedvenc látnivalója Budapesten?

Budapest hetedik és nyolcadik kerületében telnek a mindennapjaim, így a kedvenc helyem is itt van: a Fűvészkert, ez egy későbbi kötetben szerepel majd. Szeretem az Astorián az Unger-házat, a Várkert Bazárt, az Iparművészeti Múzeumot (Lechner Ödön összes művét), az Erzsébet-kilátót, a Gellért-szobrot, a Gyerekvasutat. De az épületeknél is jobban szeretem a Dunát, a sok gyönyörű hidat, a szigeteket. A Mátyás-templom harangjaira pedig szándékosan hívtam fel a figyelmet, mert a torony 2015 októbere óta látogatható, meseszép fentről a kilátás, és közben megcsodálhatjuk a felújított harangokat is.

 

Egyéb Budapest: