Legendás nevettetők – Rajtuk mulatott az ország fél évszázaddal ezelőtt

„Hagymát eszem hagymával!”, „Nem nősülök soha!”, „Aranyapám, ez van!”. Ugye ismerős mondatok? Felejthetetlen poénok és alakítások ezek, amelyekkel a magyar humor legendás nagyágyúi mulattatták egykor a közönséget.

Élő legenda volt a pesti kabaré sztárja, Kabos Gyula

A színész páratlan tehetségével, különleges személyiségével robbant be a színház és a filmezés világába. Az 1900-as évek elején, közepén mindenki „A Kabosról” beszélt, igazi sztár volt. Hadaró, dadogó beszédstílusával, félszeg mozdulataival, egyedi mimikájával a pesti kabaré és színházi élet utánozhatatlan egyéniségévé vált. Olyan filmekben szórakozhattunk az alakításain, mint például a Hyppolit, a lakájban, a Meseautóban, vagy a Nászút féláronban. A második világháború azonban kettétörte a karrierjét és az életét is. Az antiszemitizmus elől Amerikába menekült, ahol nyelvtudás híján nem sikerült színészként érvényesülnie. Nélkülözés, nyomor és magány lett az osztályrésze a hazai ünnepelt színésznek, akit itthon imádott a közönség.

Latabár Kálmán a humorban nem ismert tréfát

Latyi”, ahogyan környezet nevezte őt, ellenállhatatlan kisugárzásával, magával ragadó jellemével, profi tánctudásával és színészi képességeivel, egyedi humorával bárkit levett a lábáról. Bár a közönség számára úgy tűnt, hogy poénjait rendre rögtönzi, a valóságban ez nem így volt. Fellépéseit komoly előkészületek előzték meg, amelyek során a színész minden „rögtönzött” poént jó előre begyakorolt. Olyannyira, hogy otthon a házvezetőnőjén próbálta ki, hogy mi működhet a színpadon. Hanghordozása, látszólagos ügyetlen mozgása olyan stílust teremtett számára, amellyel utánozhatatlanná vált az 1960-as években. Legendás színházi szerepei között volt Frosch a Denevérben, Bóni a Csárdáskirálynőben, Zsupán a Marica grófnőben. Filmjei közül a legemlékezetesebbek például az Egy bolond százat csinál, az Egy szoknya, egy nadrág, vagy az Állami áruház voltak. Sikerének titka többek között az volt, hogy humora soha nem volt negatív, sohasem állított pellengérre senkit. A közönséget játékos formában vonta be a produkcióiba.

Hegedűművészből lett ünnepelt táncos-komikus Rátonyi Róbert

Az eredetileg hegedűművészként végzett Rátonyi Róbertet annyira vonzotta már fiatalkorában is a színjátszás, hogy végül táncos-komikusként vonult be a történelembe. A budapesti kabaré, revü, operett és színjátszás meghatározó alakja volt az 1900-as évek közepén. A Csárdáskirálynő Bóni gróf szerepe hozta meg számára a nagy áttörést, az abban énekelt „Jaj, cica” című dal örökre egybeforrt Rátonyi nevével. Olyan legendás partnerekkel állt színpadra, mint Honthy Hanna, Karády Katalin vagy Feleki Kamill.
Nemcsak Magyarországon volt óriási sikere, hanem külföldön is rendre kihaltak az utcák, amikor Rátonyit közvetítette a tévé. A szilveszteri és egyéb kabaréműsorok elképzelhetetlenek voltak nélküle. A színpadon többek között a Marica grófnőben, A Luxemburg grófjában, a My fair Lady-ben felejthetetlen alakításokat nyújtott, ahogyan filmjeivel, például az Állami áruházzal is örökre elnyerte a közönség tetszését.

Már 50 éve is unikum volt Hofi Géza

Másfél évtizede már annak, hogy Hofi Géza meghalt, de az általa kitalált paródiák, műsorok, viccek még a mai napig a mindennapjaink részei. Hofi egy jelenség volt, aki egyedülálló stílusával és egyéniségével már akkor unikumnak számított, amikor az 1960-as években feltűnt. Őstehetség volt, aki mindig tudta, hogyan kell a közönséghez szólni. Sikerének titka talán éppen az volt, hogy önmagát adta, áradt belőle a természetesség, az emberség. Bár az előadásaira mindig gondosan és aprólékosan felkészült, sajátja volt valami, amivel nagyon kevesek rendelkeznek csak, és ez a tökéletes rögtönzés képessége volt. A szilveszteri műsorokat évtizedeken keresztül el sem lehetett képzelni Hofi nélkül. Valóságos esemény volt, amikor őt adta a tévé, vagy közvetítette a rádió, a családok, baráti társaságok összesereglettek és közösen mulattak a poénjain. A Próbálj meg lazítani, a Gondolj apádra vagy a Macskaduett dallamai manapság is a fülünkben csengenek, ahogyan a Hofélia vagy az Élelem bére című előadása is évtizedek óta a kedvenceink, amelyeken generációk nőttek fel.