A pöttyös és a csíkos könyvek ma is leköszönnek a polcokról

Az első magyar önálló gyermekkönyvkiadó 1950 októberében alakult meg Ifjúsági Könyvkiadóként, majd 1957-től Móra Kiadó néven működött. Itt adták ki az ötvenes évektől fogva az ún. pöttyös és csíkos könyveket – kifejezetten lányoknak szánták, a fiúknak a Delfin vagy a Sirály sorozatok készültek.

A könyvek borítója alapján beszélünk ma pöttyös (1959-től) vagy csíkos (1962-től) könyvekről. A pöttyös a 8-11 éves korosztálynak, a csíkos a kicsit idősebb, 12-16 éveseknek készült. Tudatos sorozatindításról van szó, a korábban nagyon sztálinista, nagyon heroikus, traktoros, téeszes, úttörős történetek némiképp finomodtak, a történetek sokszor érzelmi, és nem racionális alapon íródtak – első szerelem, szerelem témakör, átalában a kor erkölcsi elvárásainak megfelelően jegyezve. Ennek ellenére akadt pár, ami szociális témakörökket taglalt, például Az utolsó padban, ami a kiközösítést járja körbe (ebben egy roma kislány kerül az osztályba), vagy a Mi, szemüvegesek ami azokat a diákokat szerepelteti, akik csúfolódás céltáblái a gyerekközösségben. A tanító, népnevelő szándék mellett ma már az teszi egyik-másikat nehezen értelmezhetővé, hogy sokaknak érthetetlen egy május elsejei átszellemült felvonulással azonosulni.

Nagyasszonyok története kislányoknak

A csíkos könyvek legkedveltebb darabjait Kertész Erzsébet írta. Kertész 1940-től szabad foglalkozású író, maga Márai Sándor egyengette útján az írás felé. Kertész kizárólag nőkről írt: Teleki Blankáról, Szendrey Júliáról, Zrínyi Ilonáról, Podmaniczky Júliáról. Egyik legnagyobb példányszámban eladott regénye a Vilma doktorasszony, amelyben az első magyar orvosnőnek, Hugonnai Vilmának állított emléket. Az írónő meseszövése izgalmas, fordulatos, témája a női sors. Aki tanulni akar, aki nem adja fel, aki küzd – az könnyen válhatott hőssé – esetleges példává, mint mondjuk a matematikus, orosz, Szonya professzorasszony. Ő volt a legkedvesebb hősnője, lányát is róla nevezte el. Kertész Erzsébet utolsó, életrajzi regényében arról mesél, hogy mit jelentett lánynak születni, s mekkora volt édesapja csalódottsága, hogy nem fia jött világra. A „Fiút vártak, lány született” magyarázat arra is, miért olyan fontosak számára a női sorsok, a női hősök. Sikerét, történeteinek maradandóságát az is mutatja, hogy 2000-től kezdődően újra kiadták műveit.

Bezzeg az én időmben!

Fehér Klára is termékeny írója a korszaknak, de nem csupán ifjúsági regényeket írt. A legismertebb a Bezzeg az én időmben! Horváth Kati története ez, aki 1940-41-ben költözik kisebb testvéreivel a fővárosba. Lányiskolába jár,  szerelemről, boldogságról ábrándozik. Ha nem lesz kitűnő, oda az ösztöndíja. A háborút nem érti, nem foglalkozik vele, de jön a szerelem, és kinyílik a világ, majd be is zárul. A kötet lengyel és német nyelven is megjelent, 1982-ben pedig a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége hangoskönyvként is közreadta – sikere egyszerűen elképesztő volt. Aki valaha olvasott csíkos könyvet, ezt biztosan!

Nagy írók része a sorozatban

A lányregények sorában olyan nagy írók történetei is megjelentek, mint Szabó Magda (Mondjátok meg Zsófikának, illetve az Álarcosbál, sőt még az Abigél is), vagy Janikovszky Éva (Aranyeső, Szalmaláng). Ma már nehéz lenne egy középiskolással megetetni, hogy nem számít a ruha, nem számít a smink, nem számít semmi, nem véletlen, hogy a kilencvenes években fel is hagytak a kiadásukkal. A könyvek persze még mindig fellelhetők, ott vannak a polcokon, még ha közben Harry Potter mögé is bújtak.
1962-ben végeztek egy olvasási szokásokat vizsgáló felmérését, és kiderült, hogy a kamaszlányok mellett a másik erős olvasótábort a 40-50 év közötti betanított munkásnők jelentették, akik nagymamák, anyukák, és a lányaikkal vagy az unokáikkal együtt akartak kikapcsolódni. Azaz bőven túlért ez a műfaj a kamaszokon.