Kollektív emlékünk, a vakítóan kék műanyag iskolaköpeny

Az iskolaköpeny nem a szocializmus találmánya, az első rendelet, ami foglalkozott az iskolai „fedőruha” kérdésével, az 1790-91-es országgyűlésen került napirendre.

Tény azonban, hogy a vakítóan kék műanyag darabok a hetvenes-nyolcvanas évek ruhaiparának torzszülöttjei, akárcsak nagyanyáink virágos otthonkái. Nosztalgiával gondolunk rájuk, remek alanyai egy korosztály bennfentes összekacsintásának.

Az iskolaköpeny uniformizált volt, nagyjából két-három szabásminta alapján készült a kínálat, viszont mindig, megbízhatóan lehetett kapni az áruházakban. A szerencséseknek varrt a nagyijuk pamutból vagy hozzájutottak egy csehszlovák dizájndarabhoz, ám a többség mindennapjaihoz a kék különböző árnyalatiban pompázó, műszálas köpeny tartozott hozzá, akár a szintén egyen tornacucc.

fotó: Central Médiacsoport Archívum

Az iskolaköpenyt utáltuk:

• Mert műszálas volt, és rettenetesen bele lehetett izzadni, főleg tesióra után.
• Mert sokszor okozott kiütést, viszketést az érzékenyebb bőrűeknél.
• Mert hiába hozott nagybátyánk divatos felsőt Bécsből, az undok köpeny eltakarta, nehéz volt divatosnak lenni.

Az iskolaköpenyt megszoktuk:

• Mert mindenki hordta, és egyébként is, iskolán kívül nem viseltük, a táskánkba gyűrve tartottuk, és csak a suli kapujában vettük fel.
• Mert bár az iskolaköpeny tézissel szemben nem tüntette el a társadalmi, illetve vagyoni különbségeket, mégis sokszor leegyszerűsítette a reggeli mit vegyek fel kérdéskörét.
• Mert annyira ehhez szocializálódtunk, hogy nem is nagyon tudtuk, létezhet élet a suliban köpeny nélkül is. És a tanárok is hordták, fehérben, esetleg barnában.

Pinterest

undefined

Az iskolaköpenyt aztán megszerettük:

• Mert kis átalakítással egészen egyedi darabokat készítettünk, megteremtve az iskolaköpeny-divatot.
• Mert teret adott az önkifejezésre: remek felület volt arra, hogy kedvenc nyugati együttesünk dalszövegeivel, polgárpukkasztó jelszavakkal, esetleg hippi életfilozófiánkat tömören összefoglaló szlogenekkel írjuk tele.
• Mert néhány kitűzővel és egy dipóval, vagyis diplomatatáskával kiegészítve a még csak nyomokban létező egyéniségünket, világfájdalmunkat, sőt ellenállásunkat (mindegy, mi ellen) is látványosan környezetünk és a másik nem tudtára hozhattuk. Laza volt, és kész.